Hello mindenkinek!
Tudom, jó ideje nem jelentkeztem már, ennek kapcsán emaileket kaptam, s az utcán is megállítottak emberek, hogy mikor jövök a következő blogommal. Még a csapattársaim és Boci, a klubvezető is érdeklődött. Azt válaszoltam nekik, hogy az Albacomp meccs után úgy gondoltam, hogy nincs itt az ideje ennek. Van egy mondás az Államokban: ha valami jót nem tudsz mondani - inkább ne mondj semmit. Szóval inkább csenben maradtam. De azóta kétszer is nyertünk, egyszer a Debrecen ellen, majd a kupában a Sopron ellen.Bizonyára sokan tűnődnek a meccsrejárók és a fórumolvasók közül, hogy mi a helyzet velem és a sérülésemmel. Amit azt illeti, kificamítottam a bal térdemet és bokámat. Ennek ellenére mindent el fogok követni, hogy játszhassak a Kaposvár ellen, mivel mindenképpen győzelemmel akarunk belekezdeni a karácsonyi szünetbe. Arról nem is beszélve, hoigy nem fekszik nekem a kispadon ülő sérült szerepe, ha tudom, hogy a játékkal sem sérülnék tovább. Az anyukám utálja ezt a gondolkodásmódomat. Fiatalabb koromban nem szerette amikor egy sérülés után rögtön mentem játszani, de hát 4 fiúval éltem egy háztartásban. A bátyám mindig azt hitte, hogy sportolásból hazatérve csak színleljük sérüléseinket. Minden alkalommal amikor sérült bokával bajlódtam megrúgott, hogy lássa valóban fáj-e. De volt példa arra is, hogy megcsavargatta a fájó testrészt míg aludtam. Így visszagondolva ez mind nagyon vicces volt, de egy 10-11 éves kölyök számára valódi kínszenvedés volt. Így most rajtam a sor, hogy hasonlóképp bánjak az öcsémmel, hahaha. Ami a jelenlegi sérülésemet illeti, tudom, hogy a szurkolók David Brooks-t hibáztatták a történtekért, de nem hinném, hogy direkt tette, hisz jó fej srác. Baleset volt, megtörténik.
Remélem már mindenkit áthat a közelgő Karácsony szelleme. Engem mindenesetre biztosan. Nagyon várom, hogy láthassam a családom. Tavaly sajnos nem sikerült hazajutnom, ami nagyon rossz érzés volt, mivel kifejezetten lehangoló a Karácsony a családod és a barátaidtól távol tölteni. A vásárlás nagy részét sikerült már letudnom itt, a maradékot pedig majd megoldom az államokban.
Nagyon szeretek a belvárosi Arany Kapuban csellengeni. Otthon mifelénk nincs ilyesmi, igazán karácsonyi lázba tud hozni a sok árus, az ételek és persze a karácsonyi zene. A múlt héten is ott voltunk a csapattal kolbászozni ("Kobas") egyet. Nem hittem volna, hogy meg tudom enni, de nem is volt olyan rossz! Egyre több finom magyar ételt ismerek, például a meccs után ettem krumpliprószát, ami nagyon ízlett.
Hétfőn meghívtak egy kertvárosi iskolába, hogy legyek egy nyelvi verseny zsűrijének tagja. (Megj.: az Apáczai ÁMK-ban megrendezett X. Idegennyelvi Fesztivál rövid beszámolója a blog utáni részben – a szerk.) Nagyszerű volt, és bizony tévedtem azzal kapcsolatban, hogy az emberek itt nem tudnak angolul, ugyanis nagyon jók voltak a srácok. Jobb az angoljuk, mint az enyém! Énekeltek, szavaltak, előadtak mozi-, és TV-jeleneteket – nagyon szórakoztató volt. És az is jó volt, hogy valami mást csináltam és kiszakadtam a mindennapok monoton edzés-hazaérkezés sorozatából. Szóval valóban kellemes volt gyerekekkel lenni, fényképezgetni és ilyesmiket csinálni. Köszönöm Susan-nek (Zsuzsának) hogy meghívott, valamint Noncsinak és Éminek is, hogy részese lehettem mindezeknek.
Igyekszem visszatérni és majd Titeket röviden tájékoztatni a hét során arról, hogy mi a helyzet a lábammal a meccs előtt. Addig is:
„Csak a ZTEEEE”
Az Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ Gimnázium Intézményegységének idegen nyelvi munkaközössége, valamint a Forrás Idegen Nyelvi Tanulóközpont 2008. december 8-án tizedik alkalommal rendezte meg az Idegen Nyelvi Fesztivált.
A Fesztiválon több mint 400 diák és 20 kísérő tanár vett részt Zala, Vas és Veszprém megye 15 középiskolájából. Az egész napos rendezvényen 84 produkciót tekinthettek meg az érdeklődők és a zsűritagok olyan kategóriákban, mint vers és próza, a modern/ klasszikus ének, musical, jelenet.
A zsűri tagjai:
oGyőrffyné Könczöl Tímea, zenetanár, a Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola igazgatója
oVass Éva, az Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ drámapedagógia tanára
oCsibi Erzsébet, nyelvtanár, a Pearson Longman Kiadó területi képviseloje
oLouis Hinnant amerikai állampolgárságú anyanyelvi beszélő, a Zalakerámia-ZTE Kosárlabda Klub irányítója, a Bostoni Egyetem kommunikáció szakán végzett elemző
oGrácsmann László, nyelvtanár, az ELT Hungary Kft. területi vezetője
oBoczkó-Fenyvesi Sarolta, nyelvtanár, a Zala Megyei Önkormányzat munkatársa
oSzabó Tünde, a Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközép- és Szakiskola Széchenyi István Tagiskolájának nyelvtanára
oKatrin Houben anyanyelvi beszélő, a Landorhegyi és Pais Dezső általános Iskola Landorhegyi Székhelyiskola nyelvtanára
oHorváth Gábor, nyelvtanár, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Művelődési és Sportosztályának közművelődési szakreferense
oSztrókay Adél, a Szent Orsolya Római Katolikus Ált. Iskola, Gimnázium és Kollégium nyelvtanára, a Pécsi Tudományegyetem klasszika-filológia szakának oktatója
oTölli Tamás, a Flextronics International zalaegerszegi vállalati egységének programmenedzsere
Louis Hinnant a fórum megfelelő topic-jába, valamint emailjére (byrdblog@gmail.com) érkező üzenetekre továbbra is igyekszik
Original English version
Hello Everyone
I know its been a while, and I have been receiving emails and people on the streets have been asking me when is the next blog coming. Even my teammates wanted to know and Boci, the team manager wanted to know as well. I told them that after the Albacomp game I did not think it was the time to do a blog. There is a saying in the states that goes "If you don't have anything nice to say, don't say anything at all". So I had nothing nice to say after that game, so I decided to keep my mouth shut. But now we have one 2 games since then, one against Debrecen and a cup game against Sopron, I wish that cup game could go on our championship record.
Anybody who was at the game, or that reads the forums are probably wondering what is going on with me and my injury. Well I sprained my knee and ankle on the left leg. I am going to do the best I can to make sure that I play against Kaposvar, because we really need this win going into Christmas break. It is not really my style to sit out with injuries if I feel I won't damage myself more. My mother hates that I think like that. When I was younger she hated that I would go outside to play after I hurt myself, but I was raised in a house with 4 boys. My older brother, he always thought that we were faking if we would come home injured from playing sports. Everytime I hurt my ankle he would kick it to see if I was really hurt, and one time he twisted it in my sleep. It is funny now looking back on it, but it was torture for a 10 or 11 year old. But now I do that to my younger brother hahaha. As for the way the injury happened, I know the fans were really on David Brooks hard after it happened, but I don't think that he did this on purpose, he is a really good guy. It was just an accident.
I hope everyone is getting into the Christmas spirit. I know that I am. I am looking forward to going to see my family. Last year I did not get to go home, so that was kind of bad, because you get a little depressed around Christmas time when you are not around your family and friends. I have done most of my Christmas shopping for my family, I will finish the rest when I get home in the states. I really like going to Golden Gate here in Zala in the center. We don't have things like this in the states, it really gets you excited for Christmas with all the shops and the food and the Christmas music. Last week the team went there to have Kobas (sausage) together. I did not think that I would like it but it was pretty good. I am starting to find some nice Hungarian foods, I also had this potato pancake after the game and that was really good.
On Monday, I was invited to be a judge for a Language competition, at a school in Garden City. It was great, and I was wrong about people not being able to speak English, because those kids were really good. There is better than mine. They were singing songs, and reciting poems and acting out scenes from movies and TV shows so it was pretty funny. And it was also good for me to do something different other than going to practice and then back home as I do everyday. I really enjoyed myself, spending time with the kids and taking pictures and things like that. So thank you Susan for inviting me to be apart of this, and Noemi and Nonci.
I will try to get back and write a short update later on in the week about how my leg
Megosztás
