Farkas László nagykanizsai törzsszurkolónk írása:

-Szombaton Zalában más Nap kelt fel, mint az elmúlt öt hónapban. Hisz erre vártunk már tavasz óta, hogy vége legyen a böjtnek! Ez a feszültség szombaton hágott a tetőfokára. Nekünk, szurkolóknak.

Nagyon hosszú idő telt már el azóta, hogy tétmeccsen feldobták a labdát. Az utolsó hetekben már egyre türelmetlenebbül számolgattuk, szinte sürgettük az ólomlábakon vánszorgó időt. Persze voltak felkészülési mérkőzések, találkozók, meg szurkolói ankét, de ezeket nem lehet egy lapon említeni azzal, amikor meccsnap van. A meccsnap a szurkolóknak ünnepnapot jelent. Együtt jelent szenvedélyt és szórakozást, amikor az imádott csapatod végre tétmeccsen lép pályára, és ezzel elkezdődik a hosszú menetelés. A szurkolónak pedig elkezdődik a hétvégéket átölelő felkészülés: tervezés, utazás, közös ráhangolódások. Indulnak az esélylatolgatások, számolgatások, ígérgetések, fogadkozások.

A meccsnap a szurkolónak ünnepnapot jelent.

Az átlagember, a néző, valószínűleg jót nevet ezen. Nem érti, nem értheti a szurkoló lélektanát.

Nem érti, milyen érzés az, amikor „rabja” vagy egy klubnak.
Nem érti milyen érzés az, amikor beszállsz a buszba vagy autóba és „harcba” indulsz a csapatodért.
Nem érti milyen érzés az, amikor magadra húzod a kék-fehér szurkolói mezt.
Nem érti milyen érzés az, amikor azokkal az emberekkel találkozol, akik ugyanazt érzik, mint te.
Nem érti milyen érzés az, amikor a közös élmények hatására az ismeretségek barátsággá alakulnak át.
Nem érti milyen érzés az, amikor több száz torokból felhangzik az ősi rigmus. („Ha felveszed”)

Akinek a meccsnap ünnepnap, annak a hétköznapja is azzá válik. Mert ha győzöl, az az energia erőt ad a szürke hétköznapokra, és motivációt arra, hogy próbáld a többi napodat is boldogan megélni. Ha pedig ebben a család és a szeretteid is támogatnak, akkor nemcsak a csapatod, hanem te magad is nyerő vagy.

A szurkoló maximálisan hisz imádott csapatában, és nekünk ebben az idényben meg is lehet rá minden okunk. Erős a játékoskeret, szinte zavartalan volt a felkészülés, megvan a megfelelő anyagi és szakmai háttér. Lehetnénk-e bármikor bizakodóbbak, ha nem most? Sokan, rendkívül sokan indultunk tegnap Somogy-országba az első bajnoki meccsünkre. Az új sportcsarnokba belépve lenyűgöző volt annak mérete, és persze az atmoszféra, ami ott uralkodott! A zalaiak kék-fehérbe öltöztették a szektort, egy emberként szurkoltak, ezzel olyan hangorkánt teremtve, amit itt a papíron nem lehet visszaadni. Ezt át kellett, meg kellett élni és érezni. A mérkőzés borzasztóan izgalmas, stresszes volt. Néha úgy éreztük, mintha minden sikeres vagy sikertelen támadás élet-halál kérdése lenne. Tudtuk, hogy az alapszakaszban nincs lehetőség a javításra, ha itt egy meccset elbuksz, azt a meccset már nem tudod visszahozni. Annyival is kevesebb győzelmed lesz, ami nagyon hiányozhat a végelszámolásnál. Az utolsó negyed végéhez közeledve már tudtuk. Tudtuk, láttuk, hogy a kulcsjátékosaink rutinja, akarata, fizikai fölénye felőrli az ellenfelet. Derekasan küzdöttek a somogyiak, de ez az este a miénk volt Kaposváron. A lefújás pillanatában szinte felrobbant a vendégszektor. A szurkolók egymás hegyén-hátán próbáltak közelebb menni a játéktérhez, hogy közös extázisban ünnepeljenek a játékosokkal. A csapat és a szurkolók egymásra találva közösen csikarták ki a sikert.

Megvan az első! Ráadásul idegenben, és ez további bizakodásra ad okot. Rajtunk biztosan nem múlik majd semmi.

Mi ott leszünk mindig, mindenhol. Mert vezetők, játékosok, szimpatizánsok jönnek-mennek egy klub életében, de a ZTE KK és a szurkoló ÖRÖK.

S felhangzik az örök rigmus az éteren át szállva,
Kisgyerektől aggastyánig, szálljon szájról-szájra!
Tradíció, jelen, jövő, három betű egysége,
Ki kék szívvel él, csak az tudja, mit is jelent, ZTE!

„ Ha felveszed...”

Fotó: Bálizs Zsuzsa

2019. október 7. Zalakerámia ZTE KK