Egy amerikai karácsonya Zalában – az édesburgonyától az NBA-meccsekig

Szeretteitől távol sem marad egyedül az ünnepekre Reggie Johnson. 

Az év vége feszített kosarasprogramja okán külföldi játékosaink nem tudnak hazautazni az ünnepekre. Két európai játékosunkat, Zarkot és Andriyt meglátogatja családja – utóbbival itt is marad felesége és gyermekei két hónapig. Mindkét magasemberünk ortodox vallású, így ők majd január 7-én ünnepelnek; Zarko édesanyja viszont horvát, így ő most ünnepli a karácsonyt a családdal Magyarországon. Amerikai játékosaink számára december 25. az igazi ünnep, hiszen az Egyesült Államokban 25-én reggel érkezik ’Santa’ és hozza magával az ajándékokat. Reggie, Dirk és Justin idén együtt töltik ezeket a napokat, utóbbi édesanyjával kiegészülve, aki a tavalyi évhez hasonlóan idén is fiával karácsonyozik s igyekszik minden finomságot az ünnepi asztalra tenni. 

Reggie Johnson nem véletlenül volt sokak kedvence Kaposváron és most hasonló igaz rá Egerszegen is. A villámléptű amerikai a csapat első számú kosárfelelőse, aki a 2. helyet foglalja el a bajnokság legtöbb pontot szerző játékosai között, de a VAL-átlag kategóriában is 6. pozícióban van jelenleg.  A 12 forduló alatt egy meccsen nem öltött szerelést: az autóbaleset kapcsán hagyta ki a Paks elleni összecsapást, ezen kívül azonban csupán két alkalommal nem jutott kétszámjegyű pontig: a Falco és a Körmend ellen. A Szegednek 38, a Sopronnak 26, a Pécsnek pedig 24 ponttal terhelte meg a hálóját; 42%-os triplamutatója kifejezetten jónak mondható. Nem véletlen tehát, hogy rá esett választásunk, hogy kicsit közelebbről is megismerjük amerikai hátvédünket. 

December 23-án a délutáni edzés előtt többek között arról is beszélgettünk, hogyan tölti az ünnepeket hazájától és családjától távol. Szóba kerültek fiatalkori karácsonyai, kedvenc ünnepi ételei, a karácsonyi NBA-maraton, az év vége programja, benne a debreceni utazással és mérkőzéssel, de a beszélgetésből kiderül az is, mi Reggie kedvenc karácsonyi filmje és hogyan viszonyul a focihoz...

- Az elmúlt évben fordult elő első alkalommal, hogy nem Amerikában töltöttem a Karácsonyt, ami a kedvenc családi ünnepem. Gyerekkoromban mindig a nagymamámnál töltöttük a szeretet ünnepét, az egész család együtt volt. 25-én reggel mi gyerekek azon versenyeztünk, ki tud korábban felébredni, hogy rohanhassunk megnézni a fa alatt az ajándékokat. Persze kinyitni csak azután lehetett, hogy minden felnőtt körülállta a fát, így gyorsan próbáltunk mindenkit rávenni az ébredésre  Imádtam, amikor játékokat kaptunk, akkor egész napra megvolt a program, szinte csak azokkal játszottunk együtt. 

 
Reggie kiskorában

A nagybátyám, nagyszüleim, szüleim és sokszor még az unokatesók is együtt voltunk ilyenkor és rengeteget nevettünk. Általában ilyenkor mutatkoztak be az új családtagok is, ha valaki belekerült év közben a családba - ez érdekes sztorikat eredményezett. Aztán ahogy idősebb lettem, elkezdtünk távolabbi rokonokat is látogatni, mindenkihez vittünk ajándékot és persze mi is kaptunk. 
 

Édesanyja is hatalmas kosárlabda-rajongó

A főiskolás éveim alatt is volt arra példa, hogy mint most, a csapatommal karácsonyoztam, ilyenkor elsősorban feltöltődésre használtuk ezt az időszakot. Nagyon furcsa volt tavaly először Európában lenni ebben az időszakban, hiányoztak az amerikai hagyományok, de tudom, hogy most meg kellett hoznom ezt az áldozatot a karrierem érdekében. Néhány év az, ami egy profi sportolónak így telik, s tudom, hogy a civil életemben majd mindig lesz lehetőségem a családommal lenni ilyenkor. Arra használom ezt az időt, hogy új, másféle aspektusból is nézzem a karácsonyt. A magyarok nagyon bensőségesen ünnepelnek, ráadásul itt a 24-e este az ünnep központi része. Így, hogy nincs velem a családom, felértékelődnek a velük folytatott beszélgetések, 25-én például egész nap telefonálgatni fogok, annyian keresnek majd – tavaly legalábbis így volt... 

Reggie 24-én este amerikai honfitársaival ünnepel. 

- Justin anyukája is megérkezett pár nappal ezelőtt az ünnepekre, ő készíteni a vacsorát 24-én este. Összejövünk többen amerikaiak, a női csapatból is várjuk Kirbyt és Keyonát, és velünk lesz Dirk is, mivel az ő családja most Angliában maradt. Sokat eszünk, beszélgetünk és kártyázunk majd. Hazai ízeket varázsol majd nekünk Justin anyukája, biztosan kerül édesburgonya, pulyka, csirke és makaróni az asztalra. Imádom, ha ilyenkor sok mindenből lehet választani, otthon mindig eszem édesburgonyás pitét is például. Az otthon töltött karácsonyoknál azt szeretem, ha különleges dolgok találhatók az ünnepi asztalon, amiket nem mindennap fogyaszt az ember.  

A közös vacsora után 25-én Reggie már nem tervez újabb összejövetelt, hiszen ez a nap az NBA-meccseké, valamint közeledik az újabb mérkőzés, melyre testben és lélekben is készül. 

- Karácsony napjára pihenést tervezek, és persze telefonon lógok majd, mindenkivel szeretnék szót váltani otthon, aki csak számít... A nap másik központi programja az NBA-meccsek nézése lesz. Nagy meccsek lesznek karácsonykor, hagyományosan ilyenkor az egész nap erről szól az Egyesült Államokban, rengetegen nézik a közvetítéseket. 

Örök kedvencem a nemrégiben visszavonult Dwyane Wade volt, a Miami legendás játékosa, ám nincs kedvenc csapatom, azért nézem a meccseket, mert a legjobb játékosok megmozdulásaira kíváncsi vagyok, illetve szeretek tanulni, ellesni trükköket, mozdulatokat a legjobbaktól. No és persze hatalmas show ez a nap USA-ban, mindenhol karácsonyi zene szól, az emberek vicces pulcsikat, pólókat viselnek, nagyon látványos a körítés is. 
 

Cheerleaderek egy karácsonyi meccsen

Gyerekkorom óta úgy nőttem fel, hogy 25-én NBA-meccseket néztünk, így szocializálódtam, s enélkül a hagyomány nélkül el sem tudom képzelni az ünnepet. S még egy dolog, ami nélkül nincs karácsony: a „Reszkessetek, betörők!” Egyszerűen imádom ezt a filmet, minden évben megnézem. Sokan a második részért vannak oda, de nekem az első az igazi. Idén sem fogom kihagyni, egyszerűen az ünnep részévé vált. Még az is lehet, hogy mind a három részt megnézem a napokban. Számomra „nincs karácsony Kevin nélkül!” No és persze pihennem is kell szerdán minél többet, hiszen szombaton nagyon fontos meccs vár ránk Debrecenben. 
 

Bárhol is legyen, a kultuszfilmet minden évben megnézi

Első alkalommal fordul elő a mostani szezonban, hogy tétmeccs előtt az éjszakát is a meccs helyszínén tölti a csapat; már pénteken elutaznak a Hajdúság fővárosába. 

- Izgatottan várom ezt a közös programot, szeretem az idegenbeli meccseket. Odaúton általában mindenki filmet néz vagy zenét hallgat a buszon, nincs túl nagy beszélgetés, mindenki elmerül a gondolataiban. Visszaúton viszont mindig jóval beszédesebb a társaság, különösen ha győztes meccsről utazunk hazafelé... Most Jászberényből jövet kártyáztunk, elég sokat nevettünk, poénkodtunk egymással. A megállókban mindig feltankolunk snack-ekkel, szóval elég hamar eltelik az a pár óra, amíg hazaérünk. Nagyon jók csapatépítés szempontjából ezek az alkalmak, ezért is várom most az ottalvós meccset. Ugyan hosszú lesz az út, de ilyenkor akarva-akaratlanul is még mélyebbek lesznek a szálak a csapattársak között, tovább épülhet a kémia. Ilyenkor azokkal is mód nyílik tovább ismerkedni, akikről esetleg még kevesebbet tudunk. Izgalmas, ki kinek lesz a szobatársa; aztán persze a társaság előbb-utóbb úgyis kiköt az egyik szobában egy közös beszélgetésre. Kicsit olyan lesz ez az út, mint egy osztálykirándulás, ám mindenki tisztában van azzal, hogy elég nagy a tét is. Gondosan megtervezett menetrend szerint készülünk, a szakmai stáb mindig ügyel arra, hogy minden a megadott időben történjen.
 

A kétnapos utazás tovább erősítheti a csapatszellemet

26-án újra edz a csapat, délelőtt és este, majd 27-én a délelőtti edzést ebéd követi és 13 órakor indul a busz Debrecenbe, ahol másnap délelőtt dobóedzéssel hangol a társaság az esti, kiemelt fontosságú találkozóra, melynek tétje a Magyar Kupa-döntős részvétel. Pikáns adalék, hogy a nyolcas döntőt éppen Debrecenben rendezik április elején, így a DEAC-on át vezethet az út a Főnix-csarnokig...

- Remélem nagyon sok szurkoló kísér el bennünket erre a mérkőzésre, bár tudom, hogy nagyon messze van az ország keleti fele Zalából, de tavalyról emlékszem, hogy szép városban lépünk parkettre. Ráadásul hétvégén, az ünnepek között rendezik a meccset, így jó családi program is lehet. Engem személy szerint nagyon motiválnak a jó hangulatú, sok néző előtt zajló összecsapások, a ZTE-tábor pedig elég hangos tud lenni hál’ Istennek! Van rajtunk teher, hiszen a rossz szezonkezdet miatt nagyon mélyről kell felkapaszkodnunk, de amióta Justin velünk van és újra van irányítónk, elég jól összerázódott a csapat. Nagy elvárásokat támasztottak felénk a szezon kezdete előtt, aminek különböző okokból jó darabig nem tudtunk megfelelni, s tudjuk, hogy emiatt sokaknak okoztunk csalódást. Most viszont újra „megy a szekér”, három meccses győzelmi szériánk van, ami újra önbizalmat adott és csak úgy léphetünk pályára, hogy nem számít, hogy idegenben játszunk, igenis szeretnénk újra győztesen elhagyni a parkettet! A következő meccs a szezon eddigi legfontosabb meccse lesz számunkra, szeretnénk bizonyítani, hogy helyünk van a legjobb nyolc együttes között! 

A debreceni meccs után újabb kihívás vár a társaságra, ám ezúttal vidám percekkel. Szilveszter napján délelőtt a csapat, az edzői team, valamint a vezetőség és néhány szponzor részvételével vérre menő futballcsaták zajlanak a csarnok parkettjén. Andriy Agafonovtól nemrégiben megtudtuk, hogy számára mekkora téttel bír ez az esemény, de vajon hogy áll a focival Reggie?

- Edzések utén néha focizunk a srácokkal, hát őszintén szólva nem nekem találták ki ezt a sportot – neveti el magát amerikai játékosunk. Azt hiszem jól döntöttem, hogy annak idején a kosárlabdát válaszottam, a labdaérzékem valahogy a lábaimnál nem kifejezetten erős... Biztosan rengeteget nevetünk majd a srácokkal, mi amerikaiak várhatóan elég bénák leszünk ebben a kifejezetten európai sportágban, de pont ez lesz a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. A srácok mesélték nekem, hogy itt a foci szent dolog és mindenki már kiskorától fogva „rúgja a bőrt” – nálunk meg pont a kosárlabdával van ez. Egy szó, mint száz, amikor megnéztük a srácokkal, érdekes volt a focimeccs a stadionban, de biztosan nem váltok sportágat – zárta nevetve a beszélgetést hátvédünk.