Bajnokcsapatunk egyik oszlopos zalai tagja volt Gáspár Dávid, vagy ahogy mindenki ismeri Egerszegen, Gáspi. Az akkor 27 éves hátvédot érte az a megtiszteltetés, hogy Kámán Tamás után a másik fehérvári hálót levághatta. A kupagyőzelemről, a különleges csapatról, valamint a jelen helyzetről is szót ejtettünk az aranycsapat 12-esével. 

 

Kámi és Gáspi, nyakukban a jól megérdemelt hálóval

- Hazai pályán kellett megküzdenünk az elődöntőben az igen erős Albacomppal. Mindkét csapat bő rotációval dolgozott; az első félidőben nem is léptem pályára. A félidőben Völgyi Peti úgy döntött, hogy a  szenzációsan játszó, húsz pont körül dobó Simon Balázst nekem kellene fognom. Valóban jól ment a semlegesítése, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy mindent meg kell tennem, hogy kivegyem a játékból, mert csak akkor juthatunk döntőbe. Mellettem állt a csapat, aki segített; Kámi, Louis, Calvin, Trepi vagy Kyle kosarai, na és persze a minket elkísérő szurkolók. Kedves emlék ez a mérkőzés, hiszen a rám bízott feladatot sikerült ellátnom, s emlékeim szerint a végén még egy fontos triplát is szereztem. Nagy volt az öröm a lefújáskor. 

Gáspi akcióban – Hajmásy Péter és Borszéki Csaba csak messziről nézi...

Attól volt különlegesen erős ez a csapat, hogy mindenki tudta a dolgát, megvolt a feladata, s azért működött ilyen jól az összhang, mert senki nem akart többet tenni, mint amit elvártak tőle – viszont azt maximálisan megtette... Konfliktusoknak nyoma sem volt. 

-Valóban, ez volt a legfőbb erényünk. Annyira a közös sikerérét dolgoztunk, hogy senki nem reklamált a játékpercek miatt, hanem alázatosan tette a dolgát. Mindez nem ment a csapategység rovására. Megvoltak a feladatok: kik a pontszerzők, játékszervezők, védőfeladatokkal bírók. Senki nem akart kitörni a szerepéből, nagyon egy irányba húzott a gárda. Ennek oka pedig az a szakmai irányítás volt, amit a Völgyi-Patonay-Gazsi triumvirátus tökéletesen kidolgozott és véghezvitt. Polster Peti az öltözőben a sérültek kezelésében vitt véghez csodákat, ritka jó stáb volt ez így együtt. 

 

Méltán ünnepelt a stáb

Hogy emlékszel a hálóvágásra?

- Nagy megtiszteltetésként éltem meg, igyekeztem megélni a pillanat varázsát. Szeretett klubbommal nyertem kupát, akiknek gyerekkorom óta szurkoltam. Kisgyermekkorom óta erre vágytam, erről álmodtam, s ez az álom 2010-ben valósággá vált.  


 


Álomból valóság

A Dísz téri ünneplésről mik az emlékeid?

- Nagyon nem engedhettük el magunkat, mert a bajnokságban szerdán már kezdődött a rájátszás, ahol nagy céljaink voltak, de azért meg akartuk adni a módját, bár nagy dáridót nem csaphattunk. Felemelő érzés volt látni a szurkolók örömét és a szökőkút peremén állva szólni hozzájuk. Nem minden évben gyűlünk össze a Dísz téren ünnepelni, szóval nagyon is meg kell becsülni ezeket a sikereket!

 

„Felemelő érzés volt szólni a szurkolókhoz...“

Valóban, hiszen ezt megelőzően 1996-ra datálható az utolsó kupagyőzelem...

- Akkor még a lelátóról szurkoltam a fiúknak, majd a Dísz téren örültem a sikernek..

 

Szurkolói hangulat a kupadöntőn...

Különleges szerepköröd is volt a csapatban, hiszen Te voltál általában a tolmács a külföldiek felé. A négy amerikai nagyon jól kordában tartható ember volt, sztárallűrök nélkül. Kyle más személyiség volt, elég szótlan; ám Lou, Calvin és Chad nagyon sok időt töltöttek a városban, lépten-nyomon lehetett találkozni velük, szerettek itt lenni; te pedig fontos összekötő kapocs voltál köztük. 

- A fordításokban sokat segítettem, így rengeteg taktikai információ ment át rajtam keresztül. Kyle tényleg visszahúzódóbb volt, családcentrikusabb típus. A másik három srác nagyon laza volt, sokkal szabadabban élték meg ezeket a pillanatokat. Nagyon nyitottak voltak, minden érdekelte őket, életvidámak voltak, jó humorérzékkel. Nagyon jó volt velük eltölteni a szabadidőt. Ebben is rejlett a csapat ereje: bárki bárkivel jól el tudott beszélgetni, jól megtalálta az összhangot. Mindenki szívesen ment a találkozókra, nem húzta ki senki magát: sütöttünk kolbászt, néztünk filmeket, karaoke-ztunk, hogy csak pár dolgot említsek. 

 

Gáspi itt épp Chadnek fordítja a taktikai utasításokat – háttérben a ZTE-tábor

 

Gáspár Dávid sokat tett a ZTE sikerekért az aranyszezonban is

Márciusban immár edzőként is kupagyőztes lettél. Hogy telnek a napjaid most Sopronban?

- Nagyon örültünk, hogy a kupadöntő még belefért a válsághelyzet előtt, így a csonka szezonban be tudtunk gyűjteni egy trófeát. Mi nem álltunk le az edzésekkel, kiscsoportban tartunk foglalkozásokat, egyéni képzéseket. Erőnléti edzések is vannak, illetve korrekciós gyakorlatokat végeznek a játékosok. Szeparálva tesszük persze mindezt, illetve amennyire lehet, igyekszünk mi is az otthoni munkavégzést preferálni. Redukáljuk azon összejövetelek számát, ahol potenciális fertőzésnek tehetjük ki magunkat, ám a technikai kosárlabdaképzéssel nem nagyon akartunk leállni, mert nagyon kiesnének a lányok a gyakorlatból. Erősíteni persze lehet otthonról is. Szerződésem jövőre is él, szeretnénk a jövő évben ismét győzelmekkel megörvendeztetni szurkolóinkat. 

 

A második kupagyőzelem, ezúttal a Sopron edzőjeként – középen hálóval a nyakában Bogi

Fotó: Katona Tibor (Zalai Hírlap), Bálizs Zsuzsa

Interjú Gáspár Dáviddal: Bálizs Zsuzsa

2020- április 29. Zalakerámia ZTE KK