A júliusi kosaras napközis táborral befejeződött a 2016/17-es idény a Zalakerámia ZTE KK utánpótlás szakága számára is. A szezon eseményeit Kovács László utánpótlás szakágvezető veszi sorra és értékeli.

Melyek voltak az idény fő eseményei?

- Időrendben haladva az augusztusi edzőtáborokat kell először említenem. Egyre több játékos vesz részt a nyári edzéseken, és örömünkre szolgál az is, hogy a játékosokon kívül sok szülő is látja, hogy mennyire hatékony ez az időszak a játékosok képzésében. Többüktől is érkezett olyan visszajelzés, hogy nem gondolták előzetesen, mennyire sokat fejlődik majd gyermekük néhány hét alatt. Számunkra ez nem meglepő, mivel tudjuk, hogy mekkora előnyt jelent ilyenkor a tanévhez képest a nagyobb edzésidő mellett az is, hogy az iskolai feladatok és gondok nem terhelik a gyerekeket, és így sokkal több fizikai és szellemi energiájuk jut az edzésekre. Az augusztusi edzésidőszak lezárásaként hagyományosan testvérvárosunkban, a bosznia-hercegovinai Zenicán vettünk részt nemzetközi kosárlabdatornán. Ennek célja az, hogy erős ellenfelek ellen játszva, játékosaink testközelből találkozzanak a kosarasberkekben ismert délszláv mentalitással, és minél többet magukra szedjenek belőle.  Szeptember elején elvégeztük 12 éves és idősebb játékosaink őszi fizikai-technikai felmérését. Minden játékosról 20 adatot rögzítettünk, melyeket összehasonlítva az idény végi felmérés eredményeivel lemérhetik fejlődésüket. Az adatok mellé az értelmezésüket segítő tájékoztatót is mellékeltünk minden játékosnak, szülőnek.

A felkészülési időszakot saját tornánk, a nemzetközi Mini Zsiráf Kupa zárta, melyet három korosztályban, tizenhat csapat részvételével rendeztünk. Ez már előrevetítette, hogy az országos utánpótlás bajnokságokon eredményesen fogunk szerepelni, mivel jó játékkal két korosztályban első, egy korosztályban második helyet értek el csapataink. Az országos bajnokságokon és kupákon hat korosztályban hét csapattal indultunk. Ezek eredményeire később részletesen is kitérek. Most csak annyit említenék meg, hogy több szempontból sok évre visszamenőleg a legeredményesebb évet zártuk. Részsikernek, de jelentős eredménynek tekintem, hogy sok (legalább tíz) évre visszamenőleg nem fordult az elő, ami az idén, hogy minden csapatunk az első 16 között végzett – ez rajtunk kívül csak négy egyesületnek sikerült. Csapataink összesített eredményét összehasonlítva a többi akadémia és egyesület eredményével, nem hivatalos tabellánkon a negyedik helyen állunk. Az is körvonalazódik az eredményekből, hogy pályafutásuk minél nagyobb részét töltötték a különböző korosztályaink a jelenlegi képzési rendszerben, annál jobb eredményeket érnek el a többi egyesülethez hasonlítva. Az U20-as csapat 14-dik, a junior 13-dik, a kadett 6-dik, a serdülő 10-dik, a gyermek és a kenguru csapat is holtversenyben az 1. helyen végzett. 

Tíz év alatti játékosok számára nincs országos vagy egyéb versenyrendszer, azonban olyan sok ilyen korú, és már kosárlabdatudással rendelkező kis játékosunk van, hogy számukra három alkalommal is rendeztünk tornát az egyesületen belül. Természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően 3-3 ellen, kisebb pályán, egyszerűsített szabályokkal. Nagyon élvezték a gyerekek és a szüleik is.
A bajnoki idény befejeztével elvégeztük az idény végi fizikai-technikai felmérést. Továbbá szurkoltunk azoknak a játékosainknak, akik iskolájuk színeiben versenyeztek a Diákolimpia országos döntőjében. Az utóbbi évek hagyományainak megfelelően idén sem maradtunk országos bajnoki cím nélkül: a 2004-es születésűek mezőnyében két zalaegerszegi iskola is bejutott az országos döntőbe, ahol a Belvárosi iskola a 4. helyen végzett, a Kertvárosi iskola pedig első lett. Külön öröm, hogy a torna legjobb ötösébe mindkét csapatból került be egy-egy zetés játékos, Makkos Dávid és Szalay Domonkos személyében.
A 2016/17-es szezonunkat a már említett kosárlabda napközis tábor zárta, melynek két turnusában összesen 65 játékos vett részt. Nagyon jól sikerült a tábor, egyrészt, mert a résztvevő játékosok látványosan sokat fejlődtek, másrészt, közben remekül érezték magukat.

Utánpótlás képzésünk értékelésével kapcsolatban milyen tényezőket említene még?

- Elsőként azt emelném ki, hogy az eredményes munkavégzéshez a háttér folyamatosan adott. Összeszokott és tapasztalt edzőcsapattal dolgozunk. Anyagi oldalról, ha nem is dúskálunk, de biztos és állandó a háttér. Egyre növekvő erkölcsi támogatást érzünk a vezetőség és játékosaink szüleinek oldaláról.

Igyekszünk lépést tartani az egyre gyarapodó és fejlődő kosárlabda akadémiákkal. Természetesen nem az anyagiak terén, sokkal inkább szakmai téren törekszünk arra, hogy lehetőségeinket maximálisan kihasználjuk. Egyelőre sikerrel járunk, úgy gondolom, hogy több vonatkozásban jobb képzési feltételeket tudunk biztosítani, mint a legtöbb akadémia, és eredmények terén sem maradunk el. Csapatszinten és egyéni képzés keretében is olyan kosaras legendák foglalkoznak a gyerekekkel, akik edzőként is bizonyítottak már (Heinrich Róbert, Gellér Sándor, Vertetics István, Bodrogi Csaba – szerintem nincs még egy utánpótlás iskola, amely hasonló névsort tudna felmutatni), továbbá tapasztalt, utánpótlásképzésre specializálódott edzők vezetik a fiatalabbak edzéseit. 
Az már alapvető követelmény, hogy egységes képzési terv alapján dolgozzon egy utánpótlás műhely, mi azonban ezen túlmenő több hónapos munkával elkészítettük az elsajátításra váró technikai elemek helyes végrehajtásának szöveges leírását, valamint az ezt bemutató videóanyagot, melyet edzőink már használnak, és szeptembertől az érdeklődő szülők és játékosok számára is hozzáférhető lesz.

Tudomásunk szerint ilyen még sehol sem készült a országban. A szintén úttörő Patrónus programunkat csak futólag említem meg, hiszen már két teljes szezon óta működik. Ennek keretében a felnőtt csapat minden játékosa személyes kapcsolatban áll egy-egy utánpótlás csapattal, edzésükön, mérkőzésükön vesz részt. Örömteli, hogy Olasz Ádám és Kis Raul után újabb saját nevelésű játékos került a felnőtt csapat keretébe, Kovács Martin személyében. Reméljük, hogy egyre nagyobb szerepet harcolnak ki maguknak a következő idény során. Azt is tudjuk, hogy hamarosan újabb saját nevelésű játékosok fognak kopogtatni az NB-I-es csapat ajtaján. Közülük név szerint azért említem meg Kovács Benedek Mátét, mert rövidesen a magyar U16-os válogatott tagjaként a Győrben megrendezésre kerülő EYOF (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) résztvevője lesz, másrészt pedig nemrég nyerte el a „Magyarország jó tanulója – jó sportolója 2016” címet. 

Az országos szinten is feltűnést keltő utánpótlás játékosaink számának növekedése miatti örömünkbe időnként aggódás is vegyül. A felülről vagy belülről éreztetett eredménykényszer miatt vannak egyesületek, ahol a szakmai munka mellett/helyett a jobb eredmények elérése érdekében próbálkoznak azzal, hogy más egyesületektől magukhoz csábítsák a tehetségesebb játékosokat. Van tudomásunk zetés játékost érintő próbálkozásról.

 Ezek szerint nem csupán jó hírek és örömteli események vannak. Milyen más események, jelenségek vannak, melyekkel nem volt elégedett az év során?

- Mivel összességében az utóbbi tízből az egyik legsikeresebb idénynek tartom a 2016/17-est, az elégedetlenségem viszonylagos. Ez, természetesen nem jelenti azt, hogy ne akarnánk feltárni és kijavítani a hiányosságokat és továbbfejleszteni az erényeinket. Úgy gondolom, hogy a korábbi évek bevált gyakorlatához képest ebben a szezonban visszaléptünk azon a téren, hogy a felnőtt csapat mellett dolgozó szakemberek – erőnléti edző, fizioterapeuta, gyúró – mekkora részt vállalnak az utánpótlás játékosok felkészítésében. Megértjük, hogy elfoglaltak, ugyanakkor a munkájukra szükségünk van. Meg kell keresnünk a módját, hogy szakértelmükkel továbbra is segítsék munkánkat.

Felmérések és értékelések útján folyamatosan figyelemmel kísérjük játékosaink fejlődését. Így azt is észrevesszük, ha a fejlődésben stagnálás, vagy visszaesés következik be. Sajnos, néhány esetben ilyenre is volt példa, olyan játékosok esetében is, akinek NB-I-es reményei is lehetnének. Természetesen az edzők, a játékosokkal és szükség esetén a szülőkkel együtt tisztázzák a nem megfelelő fejlődés okát, és megteszik a szükséges lépéseket. Feltűnő, hogy a 15-16 évesek között megnő a kosárlabdázást abbahagyók száma. Miközben ez részben természetes az iskolaváltás, megnövekedő tanulási terhek, kiszélesedő érdeklődési kör és számos más ok miatt, szeretnénk megtalálni a módját, hogy csökkentsük ezt a hatást.

Más korosztályoknál is megfigyelhető, hogy a gyerekek egy részénél – szakkifejezéssel élve – alacsony az elköteleződés szintje a kosárlabda iránt. Közérthetőbben fogalmazva, a kosárlabda kedvéért nem szeretnének feláldozni számukra kedves dolgokat, tevékenységeket. Heti két-három, alacsony intenzitású, főleg játékból álló edzésre van igényük. Ezt megértve, annak ellenére, hogy ez nem egy élsport egyesület utánpótlásnevelő szakágának a feladata, szeptemberben létrehoztunk egy olyan edzéscsoportot, ahol ezt megtalálhatják. Ezzel tulajdonképpen átvállaltuk az iskolák, tömegsport egyesületek feladatát. Külső támogatást ehhez az egész év során nem kaptunk, az utánpótlásképzés rovására csoportosítottunk át belső erőforrásokat a csoport működtetéséhez. Ezek a források azonban az idény végeztével kimerültek, szeptembertől tornaterem és edző hiányában a csoport megszűnik.

A tornateremhiány egyébként olyan mértékben hátráltatja a munkánkat, hogy minőségi utánpótlást képző csoportjaink működése is veszélyben forog. Játékosaink létszáma meghaladja a 200-at. További bővítésre azért nincs lehetőségünk, sőt a jelenlegi szint megtartása is veszélyben van, mert nincs hol edzeni csoportjainknak. Folyamatos próbálkozás és tárgyalások ellenére évek óta nem sikerült előre lépnünk ezen a téren. Jelenleg is folyamatban van egy terembérlési ügyünk, reméljük, hogy sikerrel zárul, ami legalább a következő idényre megoldaná ezt a gondunkat.

Folytatjuk...

2017. július 22. Zalakerámia ZTE KK