Vegyük sorra a különböző korosztályú csapatok teljesítményét!
-Haladjunk az idősebbektől a fiatalabbak felé! Az U20-as csapat a középmezőny végén, a 9. helyen állt a bajnokság félbeszakadásakor. Érdemes tudni, hogy a kimondott élmezőnytől eltekintve, ez a korosztály meglehetősen – úgymond – szedett-vedett. Az idősebb játékosok már a felnőtt csapat tagjai, ezért szereplésük a felnőtt csapat előmérkőzéseként játszott U20-as meccsen bizonytalan. A többi játékos közül legtöbben – mint nálunk is – eggyel fiatalabb korosztályból „játszanak föl”. Nekik viszont a saját korosztályuk bajnoksága a fontosabb, az U20-at jó felkészülési mérkőzésnek tekintik a játékosok és az edzők is. A csapat edzői Heinrich Róbert és Kis Attila voltak.
A junior (U18-as) csapatunk a kiemelt bajnokság alapszakaszából biztosan jutott a felsőházi rájátszásba, annak ellenére, hogy a csapat nagy része a korosztály fiatalabb évjáratából, sőt kadett játékosokból áll. A rájátszás során sérülések hátráltatták a csapatot, ezért az országos döntőbe jutást további két mérkőzésen harcolhatták volna ki – éppen annak a bizonyos márciusi hétnek a folyamán, amikor felfüggesztették a bajnokságokat. A játékosok országos ranglistáján előkelő helyen szerepel Simó Bence (pontátlag 6., gólpassz 3., szerzett labda 4.) és a kadett korú Hegedüs Brúnó (támadó lepattanó 5., összes lepattanó 6., blokk 8.) és sérüléséig Köcse Bálint (támadólepattanó 7. blokk 4.) A csapat edzője Kis Attila volt.
A kadett (U16-os) „A” csapat is az idény elejétől fogva a legjobb 16 csapat között, a kiemelt bajnokságban játszott. A nyugati csoportban magabiztosan szerepeltek sokáig a második helyen álltak. Az alapszakasz végén azonban sérülések miatt visszaestek, és a rájátszást az alsóházban kezdték meg. Ott hibátlanul szerepeltek, és így a nyolcas döntőbe jutást  ők is párosmérkőzésen harcolhatták volna ki, április végén-május elején. A játékosok országos ranglistáján Szalay Domonkos (VAL 8., lepattanó 8), Hegedüs Brúnó (blokk 4., támadólepattanó 6.) és Makkos Dávid szerepelnek előkelő helyen. A csapat edzője Bodrogi Csaba.
A serdülő (U14) „A” csapatunk az, amelyik valószínűleg a legcsalódottabb a bajnokság félbeszakadása miatt. Az előző években, a kenguru és gyermek korosztályban játszva nem találtak legyőzőre, és a jelenlegi szezonban is egyetlen vereséget szenvedtek, azt is egyik legjobbjuk távollétében. Érmes reményekkel várták az országos döntőt, azonban első komoly országos eredményükre legalább egy évet várniuk kell. Vigasztalhatja őket az a tudat, hogy munkájukról, tudásukról elismerően nyilatkoznak a szakemberek szerte az országban. A csapat edzői Halász Gergely és Ambrus Péter.
A gyermek (U12) és kenguru (U11) korosztályban az MKOSZ nem rendez országos döntőt. A csapatok régiónként versenyeznek. Csapataink szerencséjére jó mérkőzéseken fejlődhetnek a játékosaink, mivel sok a minőségi munkát végző egyesület az Észak-nyugat dunántúli régióban: Körmend, Oroszlány, Ricsilla, Sopron, Szombathely. Gyermek csapataink edzői Büki Tamás és Hoffmann Balázs, kenguru csapataink edzői Hanzséros Alajos és Ambrus Péter.
Kenguru, gyermek, serdülő és kadett korosztályokban két csapattal indultunk a versenyeken. A „B” csapatok szerepeltetésével két fő célunk van: a korosztályukban fiatalabb játékosoknak minőségi felkészülési lehetőséget teremteni a következő évi versenyekre, illetve játéklehetőséget, több játéklehetőséget biztosítani minden játékosunknak.
Tíz év alatti játékosok számára nincs országos vagy egyéb versenyrendszer, azonban olyan sok ilyen korú, és már kosárlabdatudással rendelkező kis játékosunk van, hogy számukra több alkalommal is rendeztünk tornát az egyesületen belül. Természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően 3-3 ellen, kisebb pályán, egyszerűsített szabályokkal. Nagyon élvezték a gyerekek és a szüleik is.

-A rendezvényeket, csoportosulást, kijárást korlátozó rendelkezések idején szünetel a játékosok képzése?
Természetesen nem. Nemcsak a mi klubunknál, hanem mindenhol az országban folytatódtak az edzések, az iskolákhoz hasonlóan digitális munkarendben. Minden csapatunk edzője tartja a kapcsolatot csapata játékosaival, hetente küld nekik edzésprogramot, és ezeket a programokat, edzésterveket a klub többi edzőjével is megosztjuk. Heinrich Róbert a felnőtt csapat mérkőzéseinek felvételeiből vág össze tanulságos jeleneteket, és elméleti-taktikai kérdéseket tesz fel, feladatokat ad utánpótlás játékosainknak. Az interneten is rengeteg anyag található, így egyre nagyobb tudásbázisból dolgozhatunk, egyre változatosabbak és hatékonyabbak lehetnek az otthoni edzések. 
Számunkra, edzők számára nem kérdés, hogy elvégzik-e a játékosok önállóan, ellenőrzés nélkül a feladataikat. Egy hagyományos tornatermi edzésen sem látja az edző folyamatosan az összes játékost, mégsem azon gondolkodik, hogy mennyit lazsálnak azok, akik a háta mögött vannak. Ha valaki nem akarja csinálni az edzésmunkát, az nyilván nem is megy oda. Másként, kevésbé idealisztikusan is megfogalmazhatom: mint élsport utánpótlást nevelő egyesületnek, az edzéseink fő célcsoportja azok a gyerekek, akik tehetségesek és szorgalmasak. Olyanból, akiből hiányzik a belső indíttatás az önfejlesztésre, aki csak akkor dolgozik, ha nógatják és ellenőrzik, nem lesz élsportoló. Sőt, szerintem, semmilyen sportoló sem. 
Biztosak vagyunk abban, hogy az utánpótlás játékosaink túlnyomó többsége tisztában van azzal, hogy mennyire nem mindegy, hogy milyen edzettségi szintről kezdhetjük újra a közös munkát, amikor majd vége lesz a járványnak.