Patonay Imre, vagy ahogy az egész ország ismeri, Putesz oroszlánrészt vállalt a 2010-es év két aranyérmében. Az ősi rivális Körmendtől 2008 nyarán Egerszegre igazoló „Rába-parti Winettou” igazán nyerő párost alkotott a zalai Völgyi Péterrel.  

 

Patonay Imre és Völgyi Péter a kupadöntőn – az előtérben Bodrogi Csaba és dr. Szalai Zoltán

2009 őszén Putesz így nyilatkozott a Zalakerámia ZTE KK és a ZTE NKK közös kiadványában, a Ziccerben:  

„Megmondom őszintén, hogy nem számítottam 4-0-ás kezdésre, főleg úgy, hogy betegségek és sérülések sújtottak minket. Egészen augusztus végéig tökéletesen működött a felkészülés, jól ment nagyon a csapat, és a Kaposvár meccs előtt bejött három betegség - ennek ellenére szerintem simán hoztuk a mérkőzést. Aztán jött még két sérülés, Simon Lacinak az ujjtörése, illetve Bödör Bencének a bokaszalagját operálták. Ennek fényében - hogy alig tudunk öt-öt ellen játszani edzésen - úgy gondolom, nagyon meg kell becsülni ezeket a sikereket. Szoros állásról tudtunk nyerni, ez mindenképpen bíztató lehet a jövőre nézve. Ki kell találnunk valamit, orvosolnunk kell azt a problémát, hogy az erőnléti edzés mellett az öt-öt elleni játékot is gyakorolni tudjuk. A múltkor ezt úgy oldottuk meg, hogy kimentünk Güssingbe, hisz akkor volt rá idő, de ezen a héten már nem volt erre lehetőség, hisz pénteken lesz a mérkőzés. Megpróbáljuk majd áthidalni ezt a nehézséget, mert ez egy valós, komoly probléma.

 

Katafa: az első idegenbeli ünneplés a szezonban

S hogy Patonay Imre kivel volt elégedett a 2009 októberben látottak alapján?

- Úgy átlagban az egész csapattal! Azt hiszem Calvinnek a döntő pillanatokban szerzett pontjai, extra kosarai nagyot lendítenek a csapaton. Azt látom a csapaton, mintha a védekezés kicsit egységesebb lenne a tavalyihoz képest, hiszen most Dombóváron kaptunk csak először nyolcvan pont felett. De ha nagyon törtük volna magunkat, és nem engedtük volna az ellenfélnek könnyű kosarakat dobni, akkor még kevesebb pontot kaphattunk volna. Kyle Wilsonnal egységesebbek lettünk, nagyon tömör lett hátul a védelem. Most is a pontjai mellett leginkább a lepattanózások, a besegítései erősítik az egységünket, és ez nagyon sokat nyom a latba. Kámi az extra rutinját hozza, valamint a két hátvéd adják a csapatnak a fazont; mennek, pörögnek. Az ő játékuk nagyban befolyásolja a többiekét. Egyre többet passzolnak, az összeszokottság egyre jobb, ha ezeket a sérüléseket elkerültük volna, akkor most még nyugodtabb lennék.
 


Az 5. fordulóban a teljes kezdőcsapat is kissé hitetlenkedve, a kispadról nézte az eseményeket: 38 (!) ponttal intézte el a ZTE a Falcot 2009. október 30-án...

Mi volt a legnehezebb az első négy fordulóban? 

- Mindenképp a két idegenbeli mérkőzés! A Körmend ellen, annak ellenére, hogy a vége fele már vezettünk magabiztosan, de magunkra húztuk az ellenfelet, s végül mégis tudtunk nyerni. (74-72 arányban, a szerk.) A Dombóvár ellen pedig az növeli a siker értékét, hogy abban a teremben, külső körülmények között (s a játékvezetőket is ide érthetjük, de ezt inkább nem is ragoznám…) nagyon nehéz játszani. Ott is a végső, utolsó negyedig egálban ment az a mérkőzés és akkor tudtunk csak ellépni, amit szerintem annak köszönhetünk, hogy egységesebb a csapatunk. Ők többet egyénieskedtek, mi pedig ezt ki tudtuk használni. Jobban tudtunk sáfárkodni a nyolc emberünkkel. Kérdés, hogy ezt meddig lehet így csinálni?” – tudósított a Ziccer.
 

Elég sokáig lehetett! Teltek a hónapok, s a fordulók, a ZTE-t pedig senki nem tudta legyőzni. Aztán eljött a rangadók rangadója, a ZTE-Körmend...

 

Pacsizás a rangadó után – középen „Putesz”, a jól ismert mappával

-„A csapaton most érződött először, hogy igazi tétmeccset kell játszania egy óriási közönség előtt. Szerintem jó, hogy ezt elkezdtük gyakorolni, mert ez a playoff-ban így lesz végig. Nem lesznek könnyű helyzetek, könnyű dobások, nagy lesz az idegi tét, a görcs, és ez a csapat ehhez nincs egyelőre hozzászokva. Ilyen szempontból szerencsésnek mondható a sikerünk, hiszen fölszedtük a padlót, hajtottunk, kicsikartuk a győzelmet. Nagyon rossz dobóteljesítményünk is árulkodó, hiszen tizenötből kettő hárompontost dobtunk be, ami a nagy fegyverünk volt, az most nem működött. És hogy így is tudtuk nyerni, ez nagy fegyvertény, de figyelmeztető jel arra,, hogy amikor jönnek ezek a tétmeccsek, az egyéni túlerőlködéseket ki kell venni a játékból és pörgősebben, ritmusosabban kell játszanunk. Hosszú ez a bajnokság, áprilisra ki kell elemeznünk a hibáinkat, s ki kell őket javítani, mert nagy dolgok várnak ránk. Az alapszakaszt pedig ha lehet, most már meg kéne nyerni!” – nyilatkozta Putesz a 2010. január 23-án, miután a Zalakerámia ZTE KK 61-58 arányban legyőzte a Körmendet.  


A Zalaegerszegi Városi TV-ben Gyimesi Márton tudósított a nehezen megnyert mérkőzésről: 

 

A jól megérdemelt ünneplés sem maradt el – 15 forduló óta volt veretlen ekkor a ZTE

Patonay Imrével nem csupán a tízéves évforduló kapcsán váltottunk szót a csapatról. 

- Az első évben egész jól összeszedtük Völgyi Petivel a csapatot és ami lényeges volt, sikerült az egerszegi magot megtartani – emlékezett vissza Putesz. Én abban láttam a siker kulcsát, hogy Kámi, Gáspi, Baki Gergő, Tóth Ádi és a többiek együtt maradtak. Véleményem szerint egy városnak mindig az adja meg az igazi értékét, ha minél több sajátnevelésű játékost tud felmutatni. A ZTE ekkor remekül állt ebben. Kiváló légiósokat sikerült választani és Trepák Zoli is remekül passzolt a gárdába. Olyan szerkezetet sikerült kialakítani a magyar játékosokkal már 2009-ben, hogy a bronzérem után sejteni lehetett, hogy ebből a csapatból “lesz valami”. Azért az minket is meglepett, hogy 22 meccsen át senki nem tudott legyőzni minket… Nagyon jó volt a csapat szerkezete, de mégjobb a csapatszellem! Amiben tudtam, segítettem Völgyi Petinek, de nagy szerepe volt Gáspinak is, aki a tolmács szerepet töltötte be. Nemrégiben felhívtam és gratuláltam neki a kupagyőzelemhez és viccesen jegyeztem meg neki, hogy “Te már abból megélsz, amit tíz éve nekünk fordítottál angolul!” 

 

A bronzcsapat egyik időkérése, háttárben Putesz

Szóba került az április örömhétvége is.

- Nem volt egyszerű a kupadöntő. Az Albacomp hazai pályán nehéz ügy volt, de aztán vettünk egy olyan lendületet, hogy másnap a Falco ellen érződött, hogy jobbak vagyunk. A játékosok is érezték ezt szerintem, s így sikerült elhódítani a kupát, ami nagyszerű élmény volt. Nekem körmendiként külön is különleges volt. Zalaegerszegen nagyon jól befogadott a közeg és remekül éreztem magam. A vezetők, a város és a szurkolók is szeretettel fogadtak. Körmenden már volt részem nem is egyszer bajnoki- és kupagyőzelemben, mégis nagyon megmaradt ez az emlék. Ráadásul azt sem felejtettem el, hogy a legendás, 1990-es ötmeccses thriller, amikor Farkas Sanyika csapata ellen veszítettünk, éppen húsz évvel ezelőtt a Zetés arany előtt zajlott. Csodálatos érzés volt szakmai tanácsadóként a ZTE-vel megnyerni ezt a Magyar Kupát! Érdekes kuriózuma ez az életnek és a magyar kosárlabdatörténetnek is, de nagyon örülök annak, hogy részese lehettem mindennek Zalaegerszegen. 
 

Pezsgőzés a kupából a fehérvári öltözőben

Patonay Imre felidézte a legendás szakmai team-et is, akiknek szintén komoly része volt a sikerben. 

-Szeretnék a szakmai team-ről is mindenképpen szót ejteni. Az, hogy ilyen kondiban volt a csapat, egyértelműen Gazsi érdeme, akinek a szakmai tudása elképesztő. Szalai Doki kikúrálta a nagyobb bajokat, Calvin háta többször is rakoncátlankodott, de a „csodadoki” helyrehozta. A kisebb sérüléseket pedig Polster Peti varázskézzel rajta rendbe, ráadásul az öltözői hangulatért is ő volt a felelős. Na ő aztán lelket vert még a félhalott játékosba is! Mellette soha nem unatkoztunk a buszon – neveti el magát Putesz. Pszichésen pedig ha kellett, ott voltunk mi Völgyi Petivel és a 22:0-ás sorozat után nem volt olyan csapat, ami elhitte, hogy egymás után többször is legyőzhet minket. Látszott, hogy úgy megy ki a csapat a parkettre, hogy nyerni fog – ez a pszichés plusz rengeteget jelentett nekünk. 
 

Nyerő csapat volt

A négy légiós kiváló elegyet alkotott a magyar maggal.

- Louis Hinnant volt a csapat esze. Ő a Boston College-ból jött és olyan játékintelligenciával rendelkezett, ami igen kevés irányítónak adatott meg. Rendkívül fontos láncszem volt. Nem azért, mert 30 pontokat dobált, arra nem is volt szükség. Na, ő még Calvint is helyrerakta néha! Chad Timberlake szuper ember volt, sokat nyertünk vele az utolsó hónapokban. Kyle Wilson pedig, láthatatlan légiósként szépen bedobálta a pontjait, szinte észrevehetetlenül – hatalmas fogás volt! Bármilyen szerkezetre tudtunk lépni, akármit játszott az ellenfél, rögtön le tudtuk követni. Kámi, aki hármast és négyest is tudott játszani, rengeteget segített nekünk. Imádtam ezt a csapatot, jó emlékezni rájuk!
 

Kyle Wilson, a láthatatlan légiós – nem véletlenül kap simogatást Völgyi Pétertől, a kupadöntőn is remekül játszott

Patonay Imre pár mondatban kitért arra is, mi lehetett a gond a későbbiekben a csapatnál... 

- A későbbiekben abban láttam a problémát, hogy a helyi játékosok, emberek elmentek  a csapattól, a városból. Gondolok itt Kámira, Tóth Ádámra, Völgyi Petire. Nekem most is az az elvem, hogy a helyi közösségben kell kinevelni a csapat gerincét, aztán lehet mellé hozni további magyar játékosokat még, vagy külföldieket.  Remélem, hogy a ZTE hamarosan ismét megérdemelt helyére, dobogóközelbe kerül! Ősszel pedig remélem együtt ünnepelhetjük az 1990-es és a 2010-es bajnokcsapatot is!
 

A szurkolóktól kapott pólóban: „Zalaegerszegen nagyon jól befogadott a közeg és remekül éreztem magam”

Fotó: Katona Tibor (Zalai Hírlap), Seres Péter (zalaegerszeg.hu), Bálizs Zsuzsa

Interjú Patonay Imrével: Bálizs Zsuzsa

2020.május 14. Zalakerámia ZTE KK