Az interjú végén az is kiderül, hogyan és kitől kapta Ádám a ’Body’ becenevet. 

A 2010-es aranyévben már megmutatta tehetségét a Zalakerámia ZTE KK egykori ifjú titánja, Tóth Ádám. Az akkor húszéves „Dusán” 6,6-os pontátlaga alig több, mint 15 perces átlag játékidő alatt elég jónak mondható, ám a szezon meccse számára egyértelműen a 2010. április 17-i Magyar Kupa döntő napján érkezett el. Ennek kapcsán beszélgettünk Ádámmal.  

- Nagyon kedves emlék számomra a 2010-es kupadöntő, a mai napig a trófeák között a legfényesebb helyen tartom számon.  Akkor kezdtem bontogatni szárnyaimat. Előző évben már látszott, hogy egy sikersztori van beindulóban, hisz 2009-ben bajnoki bronzérmesek lettünk, a szurkolók is visszataláltak a csarnokba és már akkor teltház előtt léptünk pályára. Az volt a legszembetűnőbb, hogy rengeteg saját nevelésű játékos alkotta a csapatot, akiknél az is nagyon sokat nyomott a latban, hogy a saját városukért, nevelőegyesületükért küzdöttek a pályán. Ráadásul még edzőnk, Völgyi Péter is egerszegi volt. 

 

A legendás keret, tele egerszegiekkel – montázs: Dallos Ádám

22-0-val indítottátok a szezont, március 20-ig senkitől nem kaptatok ki, aztán Szolnokon is csak egyetlen ponttal...

- Azt a sikerszériát azóta sem tudta senki felülmúlni, szerintem mostanában nem is lesz ilyen csapat. Az idei Falcoról is kiderült, hogy sebezhető, pedig sokan tartották verhetetlennek a szezon elején. 2010-ben a szakmai háttér hihetetlen volt... A Völgyi-Patonay duóra nevelőedzőimként tekintek, nagyon sokat tanultam tőlük emberileg és szakmailag is. Putesz egy rendkívül jó pedagógus, nagyon értett a játékosok nyelvén. Sokat segített Petinek, aki pedig mindannyiunkat felkarolt és tanított. Egy olyan társaságot, nagybetűs CSAPATOT hoztak össze, ami hihetetlenül erős volt. Emberileg is nagyon magas szinten volt ez a sikerpáros, s ennek van igazi jelentősége. 

Vegyük sorra a gárda tagjait - a légiósok is igazi csapatemberek voltak. Nagyon ritka, hogy egy amerikai játékos több szezonon át is egy csapatban játszik, hát még ha kettő teszi ezt... A Louis-Calvin hátvédpáros igazi közönségkedvencé vált Egerszegen. 

- Nagyon jóban voltam velük, fantasztikus páros voltak, jól kiegészítették egymást. Louis vérbeli irányító volt, Calvin pedig pontgyáros. Emberileg is nagyon rendben voltak és nagyon szerettek Egerszegen élni. 

Kyle Wilson, „Pumukli” nem volt bőbeszédű, de annál inkább csapatember.

- Kyle klasszikus négyes volt, sokáig szomszédok voltunk a Kertvárosban. Nagyon aranyos párt alkottak a feleségével és a következő szezon során első gyermekük is megszületett. 
 

Jynae és Kyle a csarnokban


Chad Timberlake érkezésével a gárda még erősebbé vált, a kupadöntőn pedig azok is megjegyezhették a nevét, akik esetleg addig nem ismerték...

- Vele is tartom a kapcsolatot, nagyon atletikus játékos volt, plusz energiákat hozott a csapatba. A kupadöntős zsákolása sokak számára – így nekem is – felejthetetlen... 

Trepi volt a csapatban az egyik rutinróka, akinek hatalmas szíve és játékintelligenciája volt. 

- Trepi egy fantasztikus ember, aki rengeteget foglalkozott velem centerposzton. Remek szezont futott Egerszegen, nemhiába igazolt ide, sokat tett a közösbe abban az évben. 

 

Trepák Zoltán, a centertárs

Többen is ki szokták emelni, hogy az aranycsapatban milyen nagy szerepet töltöttek be a zalai fiatalok. Mit jelentett ez Neked?

- Mindannyian itt nőttünk fel, a lelátón minden második szurkoló barát vagy ismerős volt... mindenki nekünk szurkolt, s ez eléggé egyedülálló, talán csak Körmenden fordult elő akkoriban, hogy ennyi sajátnevelésű fiatal szerepelt. Az ilyen csapatok sokkal inkább a nézők, szurkolók szívéhez nőnek, mint a légiósokat évről-évre cserélgető gárdák. Sajnos manapság abba az irányba halad a kosárlabda, hogy aki a fiatal magyarok közül jó, azt a gazdagabb klubok gyorsan elviszik, így ritkán tudnak hosszabb távon nevelőegyesületüknél maradni a tehetséges fiatalok. 

A siker egyik kovácsa Kámi volt, aki a csapatkapitányságon túl egyfajta mentor is volt a fiatal játékosok számára. 

- Ő volt a csapat vezére, motorja, arca. Sokat foglalkozott velem, gyakran le is szidott - fiatalként nem mindig értettem, ez miért történt. Nagyon sokat köszönhetek neki abban, ahol tartok, hogy nem kallódtam el, hogy rajtam tartotta a szemét. Próbált kemény kézzel fogni. Olyan rutinnal rendelkezett, hogy nem volt kérdés, ki az úr a háznál az öltözőben. A pályán is olyan teljesítményt tett le az asztalra, ami igazán megsüvegelendő. Ilyen játékosokból kellene minél több, sajnálom, hogy most nincs az egerszegi kosárlabda közelében, ő egy igazi ikon. 

Térjünk rá 2010 áprilisára.  Akkor még négyesdöntő volt a kupában,  a licittel a Fehérvár nyerte el a rendezést, így első nap következett az Albacomp elleni elődöntő, majd a Falco elleni finálé...

- Az Albacomp elleni meccs volt az igazi döntő. Nagyon kemény mérkőzés volt, Simon Balázs révén sokáig tartotta magát a Fehérvár, de végül behúztuk a meccset. A Falco elleni döntőben aztán kijött az a munka, amit Gáspár László, „Gazsi” útmutatója alapján végrehajtottunk az év során. Olyan fizikális előnyben voltunk, hogy nem volt kérdés, ki nyeri a döntőt – egyszerűen nem voltunk fáradtak annyira, mint az ellenfél.  

Azóta is élénken él bennem az a mondat, amit az aznap esti interjúdban mondtál nekem: „ma reggel átlyukadt a wc-papír”  Nem véletlenül mondtad ezt, egyszerűen megállíthatatlan voltál, húsz évesen egy kupadöntőn 100%-al célozva értél el 16/3-as mutatót, számos zsákolással tarkítva, ráadásul 5 lepattanó és 3 blokk is fűződött a nevedhez...

- Még mindig kiráz a hideg, ha arra a napra gondolok... Fantasztikus érzés volt, de az volt a legjobb, hogy annyi egerszegi szurkoló kísért el bennünket, hogy hazai pályán érezhettük magunkat. A mai napig ezzel a meccsel motivál az ügynököm, ha rosszabb periódusban vagyok – „emlékezz vissza, húszévesen mit csináltál a Falco ellen a kupadöntőn...” Este a Dísz téren folytatódott tovább az ünneplés, emlékezetes nap volt!
 

Ádám a Dísz-téren

A 2010-es tavasz a pénztárgépszalagok, kürtök, dudák, hatalmas dobok időszaka volt Egerszegen...

- Hátborzongató volt, amikor záporoztak ránk a pénztárgépszalagok, a mai napig fel tudom idézni, ahogy bemutatáskor minden irányból repültek a fehér papírok és pillanatok alatt mindent beborítottak – varázslatos volt! Az az év a ZTE játékosainak és szurkolóinak is örök emlék marad.... Mindenkinek azt kívánom, hogy azt az érzést átélhesse, amit mi abban az évben!

Az idei évben Te voltál a bajnokság legjobb magyar centere, 15,5-ös pontátlaggal, 20,1-es VAL értékkel. 30 évesen csúcsformában érzed Magad?

 - Jól sült el a klubváltás, Debrecenben mindent megtesznek a sportvezetők, hogy csak a kosárlabdára kelljen koncentrálnunk, kiemelném Becsky István nevét e téren. Évről évre fejlődik a klub, türelmesen haladnak előre. Szolnokon is nagyon jól éreztem magam, csak ott 40%-al kevesebb volt a játékidőm. Most nincs mellettem egy euroligás center, akivel a játékperceken osztoznom kell. Próbálok ezzel az eséllyel élni, ez a számokban meg is mutatkozik, 30 perc alatt nyilván könnyebb ilyen teljesítményt nyújtani, jól is érzem magam a bőrömben.

Tóth Ádám és Szabó Zsolt lepattanóharca Deebrecenben

Tekintsünk kicsit a jövőbe. Néhány év múlva visszatérnél első sikereid színhelyére?

 - Többször felmerült már, de hároméves kisfiúnk, Milán miatt meg inkább örülnénk neki, ha a nagyszülők jóval többet láthatnák Egerszegen...  Nekem is ott van a fejemben, hogy jó lenne otthon játszani és sikert is elérni, nem csupán „levezetni”, ahogy sokan teszik pályafutásuk végén.  Jelenleg még egy évig élő szerződésem van a DEAC-al, most arra fókuszálok; de 4-5 évet még biztosan szeretnék kosárlabdázni, s pár hónapja már nincs akadálya annak, hogy ezt újra a ZTE-ben tegyem meg egyszer. Hál Istennek eddig elkerültek a sérülések – bár sokat teszünk is érte Gáspár Lacival nyaranta Egerszegen, hogy év közben rendben legyen az egészségem – csak Pakson volt egyszer egy rövid talpsérülésem. 

Tóth Ádám-montázs, szerkesztő: Dallos Ádám

Apropó, Gazsi... Annak idején nem csak Dusán volt a beceneved. Miért is lettél Body?

- Volt korábban egy bokasérülésem, mielőtt Völgyi Péter átvette a gárdát. Nyáron nem igazán foglalkoztam magammal, elhanyagoltam a fizikumomat és nagyon meghíztam. Több, mint 130 kiló voltam. A strandon találkoztunk először, s amikor meglátott Peti, elszörnyülködött, milyen fizikális állapotban vagyok és ő adta nekem ezt a nevet. Gazsi vett „kezelésbe”, rengeteget dolgoztunk együtt, hogy lefogyjak és megerősödjek. Fél év kőkemény munka kellett, hogy leadjam ezeket a plusz kilókat, a mai napig emlékszem, hogy amíg a többiek sprinteket gyakoroltak, engem a futópálya szélén futtattak: melegítő nadrág, pulóver, széldzseki a 35 fokban, nem volt egy leányálom... Tavaszra aztán már jó formában voltam, Gazsi jó munkát végzett, s azóta is mindig számíthatok rá.     

Milánnal

A kupadöntő után így értékelt Tóth Ádám: – „Nagyon jól érzem magam, de tudom, hogy még nagyon sok minden előttünk áll, hiszen nekünk még egy célunk van, ez csak az első állomás volt. Nem akarom mondani, mibe nyúlhattam ma, nem volt elhibázott dobásom, igaz, ehhez hozzátartozik, hogy a Falcónak nem volt igazi centere; más lett volna a helyzet, ha mondjuk, egy Báderrel találom magam szemben, akkor ki kellett volna szolgálnom a társaimat, akik hármasokkal bombázták volna szét az ellenfelet – mondta a fiatal center, aki hozzátette még: – A következő cél is meglesz!” 

Fotó: Katona Tibor (Zalai Hírlap), Bálizs Zsuzsa

Interjú Tóth Ádámmal: Bálizs Zsuzsa

2020. április 22. Zalakerámia ZTE KK