… a napokban volt 3 éve, hogy tényleges segítségemet felajánlottam gyerekkorom óta szeretett együttesem felé. A célom az volt, hogy lelkesedésből, amatőrként is segíteni tudom a klub körüli kommunikációt. Úgy érzem, hogy ez ha nem is maximálisan, de sikerült. 1000 napnyi munka után mégis úgy döntöttem, hogy 2011. március 20. után csupán csendes szemlélője, és továbbra is elkötelezett drukkere leszek a ZTE kosárcsapatának, ám a ztekosar.hu honlap és egyéb kiadványok szerkesztését nem én folytatom.

Az elmúlt 3 évben leírhatatlanul sok élmény ért, ha ténylegesen nem is, de a csapat részének éreztem magam. Amikor csak tehettem, ott voltam a ZTE-vel otthon és idegenben is, és hobbimnak hódolva szorítottam kedvenc csapatomnak. Ezek után minden alkalommal szabad óráimat örömmel feláldozva az ott történteket és a háttéreseményeket igyekeztem közvetíteni a szurkolók és szimpatizánsok felé. Célom az volt, hogy interjúk, cikkek, kiadványok, rendezvények sorával a csapatot a közönséghez közelebb hozzam. Mindent megvalósítanom nem sikerült, de mérleget vonva úgy érzem, hogy az előző évekhez képest jelentős előrelépés történt, és a ZTE a jelenlegi csapatok versenyében is jól helytállt kommunikáció terén. Én legalábbis erőmhöz, szabadidőmhöz, képességeimhez képest próbáltam a maximumra törekedni, így tiszta lelkiismerettel állok fel.

Tudom, hogy mindezt a lehető legrosszabb időpontban teszem, ám az a teljes igazsághoz tartozik, hogy döntésem legalább egy-, de inkább másfél éve érlelődik, illetve elhatározásomat végül idén januárban az illetékeseknek is tudomására hoztam. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a főállású, fizetett munkám mellett több ezer órát áldoztam az általam meghatározott cél érdekében, ám ezért a –szintén általam elvárt mértékű – erkölcsi megbecsülést (azaz legalább néhány köszönömöt) nem kaptam. Így motivációm is csökkent, és jelenleg nem látom további értelmét munkámnak. A döntésem nem függ össze a klub anyagi helyzetével, illetve eredményességével, vagy eredménytelenségével.Akkor érkeztem (2008 elején), amikor a csapatnak nagyon nem ment és puskaporos hangulat volt, akkor is itt voltam, amikor csoda-szezont futott a ZTE, most újra azt az időt éljük, amikor nehéz helyzetben van a csapat. Nem gondolom, hogy cserbenhagyom a társaságot, eddig is minden észszerűség határán túl igyekeztem segíteni.
Azért is adok most nagyobb publicitást döntésemnek, mert szeretném, hogy az általam elkezdett munkát valaki tovább vigye. Azért jelöltem meg már hónapokkal ezelőtt távozásom napjául a március 20-i ZTE-Albacomp mérkőzést, mert terveink (és korábbi ígéret) szerint ekkor jelenhet meg a ZTE-legendárium névre hallgató kiadvány. Én ezt szánom egyfajta búcsúmunkámnak, addig a honlapot és az ahhoz tartozó kommunikációs eszközöket továbbra is koordinálni fogom.
 

Külön kiemelni senkit nem szeretnék (hiszen a felsorolás nem lehet teljes), de mindenképp fontos megjegyezni, hogy az én munkám nem ért volna semmit, ha nincs az a nagyon sok segítő, akik önzetlenül támogattak engem, a honlapot, a kiadványokat és bármi mást, amiben én is közreműködtem. Köszönöm a vezetőknek, akik az előbb említett helyeken lehetőséget, és korlátlan szabadságot biztosítottak nekem. Köszönöm a szurkolóknak, akik pozitív visszajelzéseikkel tartották bennem a lelket, és köszönöm azokat a negatív kritikákat is, melyek építő szándékúak voltak, többnek hasznát is vettem. A tényeket és segítő szándékot nélkülöző, bántó hozzászólások ennek a feladatnak a velejárói, szerencsére ezek a 3 év alatt minimális számban fordultak elő. És mindenek előtt köszönöm a szakmai stábnak és a játékosoknak, a csupa nagybetűs SPORTEMBEREK-nek, akik töretlen motivációval példát mutattak nekem és sokunknak. Úgy gondolom, hogy többüket barátomnak tudhatom, és indirekt módon ők segítettek abban is, hogy minél később hozzam meg ezt a nagyon nehéz döntést.  

Rendkívül boldog vagyok, hogy a széles, ezreket magába foglaló ZTE kosárlabda-családból rengeteg embert ismertem meg. Volt olyan, akiben csalódnom kellett, de a döntő többség vagy szeretetével, vagy – azon túl – még tetteivel is a ZTE kosárcsapatának jobbulását kívánja. Én ugyanezekhez az emberekhez kívánok tartozni, és mindig eszerint fogok cselekedni. Némi tüskével ugyan, de leginkább csak a szépre emlékezve lépek tovább. Aki ismer engem, tudja, hogy én továbbra is minden fontosabb sportrendezvényen megtalálható leszek, egy közel 20 év óta tartó „szerelmet” nem fogok eldobni magamtól és továbbra is fontos vágyam, hogy egyszer európai szintű kosárcsapata legyen szülővárosomnak. Most ezért nem a hajón állva és evezve fogok tenni, hanem a partról segítve. A hajó legénységének erőt és kitartást, a velem együtt a partról figyelőknek pedig hitet, támogatást és ennek ajándékaként sok örömet kívánok.

Csak a ZETE!

Tisztelettel:
Dallos Ádám

Az elmúlt 3 év a számok tükrében:
 

www.ztekosar.hu
- szezonról-szezonra növekvő látogatottság
- közel 1.000 db cikk
- több mint 2.000.000 letöltés
- 120.000 különböző látogató 95 országból

ZICCER újság
- 19 megjelenés
- 14.000 példány
- 400 oldalnyi nyomtatott tartalom

valamint társszerzőként a Csak a ZETE! c. könyv a bajnoki cím és kupagyőzelem évéről.