Ha a bajnoki rajt előtt nézem meg az „Ez Egerszeg” kisfilmet, plusz hozzáteszem a felkészülési meccseken látottakat, azt mondtam volna, a ZTE az idén tükörsimán a 8-ban lesz, de voltak olyan hangok is, hogy az idén bármi megtörténhet, természetesen pozitív irányban.
Bumm!! Sajnos hamar jött a kijózanító valóság. Az első 5 fordulóban négy akkora pofont kaptunk, hogy abba még azok is beleszédültek, akik csak alkalmanként járnak ki egy-egy nagyobb hazai rangadóra.
A szurkoló ne szakmázzon. Egyrészt azért, mert nem az a dolga, másrészt pedig a kosárlabda valóban nem az a sportág, amihez mindenki ért, és tízmillió szövetségi kapitánya van. De azért a húsz-harminc szezonon edződött emberben csak ott bujkál a kisördög, amikor olyan dolgokat lát a pályán, amit egyszerűen nem tud hova tenni.
Az idén öt magasemberünk is van, erre régóta nem volt már példa. Ennek ellenére abszolút nem érezhető, hogy uralnánk a palánk alatti területet.
Az eddigi meccseken előfordult, hogy a végjátékban csak kettő vagy három légiós volt a pályán, sőt, az is megesett, hogy hátrányban négy magyar játékossal voltunk fent. Félre értés ne essék, ez egy nagyon előremutató dolog minden pozitív hozadékával együtt, hogy a magyar mag kiélezett helyzetekben is fontos szerepet kap. Ha bejön ez a húzás, az ember elégedetten dől hátra, hogy ez szép volt. De sajnos nem jött be, még negyedikre sem, és ezek a vereségek nagyon sokba fognak kerülni még a végelszámolásnál.
Láttunk olyan szituációt is, hogy a légiós döntő, üres dobóhelyzetben egyszerűen tovább passzolta a labdát a fiatalabb, rutintalanabb társának. Ilyenek láttán azért sok minden átfut a néző fejében.
Oroszlányban olyan játékosra lett kiosztva az utolsó dobás, aki egész meccsen mélyen maga alatt teljesített.
Az ellenfelek sokszor egyszerűn behúzódnak rólunk a palánk alá, és hagynak bennünket kívülről dobni, így a betömörülő védelemnél már esélyünk nincs lepattanót szedni.
Megfigyelhető, hogy az összes meccsünk hasonló forgatókönyv alapján zajlott. Az első negyedben elhúzunk, 10-15 ponttal is akár. A második félidőben azonban leadjuk az előnyt, és utána már nem tudunk visszajönni a meccsbe. Az egylabdás vereségeknél nem volt meg a koncentráció, rendre rossz döntéseket hoztunk a végjátékban.
A mindösszesen három légióssal felálló Szeged elleni zakó pedig az értékelhetetlen kategóriába sorolható csak. Nem lehet nem észrevenni, hogy mintha nem lenne játékunk. Tudatos, begyakorolt figurák nélkül próbálunk játszani, megy a streetball, ami sajnos látjuk, hogy hova vezet. Persze öt amerikai légiósnál ezen annyira nem is kell csodálkozni, ez benne volt a pakliban. Az általam is húzóembereknek gondolt játékosok rendre a magyar bajnokság szintje alatt teljesítenek, nincs egy igazi nyerő típusú vezéregyénisége a csapatnak, aki a hátára tudná venni a gárdát.
Szívfájdító ezt látni. Főleg annak tükrében, hogy a gárda augusztus eleje óta együtt játszik, vagyis az, hogy még nem szoktunk össze, az nem lehet magyarázat. Biztos, hogy van munka a csapatépítésben, és a felkészülésben is, valami mégsem működik. Nem tudom eldönteni, hogy ebben a keretben valóban csak ennyi van, vagy tudunk ennél sokkal többet is, remélem hogy az utóbbi.
Ráadásul az élmezőnnyel még nem is játszottunk ezidáig, a magyar bajnokságban kiemelkedő csapatok elleni derbik még csak most következnek. A sportban persze az a szép, hogy kiszámíthatatlan, és történhetnek meglepetések, de ez a három meccs sokkal nehezebb lesz az eddigiekhez képest. Nagyon kemény 3 forduló vár most ránk, aminek a végén még az 1-7 is elképzelhető. Onnan visszakapaszkodni már borzasztó nehéz lenne, és bizony könnyen megismétlődhet a tavalyi szezon.
Létfontosságú lenne a hétvégi Paks elleni győzelem, mert utána a Falco és a DEAC jelen állás szerint más kategóriát képvisel. A hírek szerint a klub anyagi helyzete stabil, nincsenek likviditási gondok, minden adott lenne a jó szerepléshez. Ennek ellenére jelenleg egyetlen gárdát előzünk csak meg. Nyilván előbb-utóbb lesznek majd változások, de nagy kérdés, hogy ez érdemben megoldja -e a problémákat. A város legeredményesebb klubja ennél többet érdemel, hogy azokról a szimpatizánsokról már ne is beszéljünk, akik kitartanak, és kilátogatnak a mérkőzésekre. Ebben az idényben többet vártunk, többet szeretnénk. Nagyon jó lenne a rájátszást elérni, de jelen helyzetben ez elég távolinak tűnik.
Elment ez a szezonunk is? Ezt mindenki döntse el saját maga, de ha a következő fordulóban idegenben tudnánk nyerni, akkor van még esély felzárkózni a középmezőnyhöz. A szurkoló a végsőkig próbál bizakodni, hajrá ZTE! ! !
írta: Farkas László
2021. október 14. Zalakerámia ZTE KK
Megosztás
