Sok minden változik az évek során. Játékosok jönnek és mennek, csapatok alakulnak át, új korszakok kezdődnek, de vannak, akik mindig ott vannak a lelátón. Akik nemcsak nézik a ZTE mérkőzéseit, hanem évtizedeken át együtt élnek a csapattal, a sikerekkel, a nehézségekkel és minden emlékezetes pillanattal. Mert lehetnek bajnoki címek vagy nehéz időszakok, változhatnak a játékosok és az edzők, egy dolog mégis állandó marad: a klub iránti szeretet és az érzés, ami újra és újra kiviszi az embert a lelátóra.
Németh Sándorné, vagy ahogy mindenki ismeri, Erzsi néni immáron öt évtizede szurkol a ZTE-nek. Állandó bérletesként a mai napig egyetlen hazai mérkőzést sem szeretne kihagyni, és ugyanazzal a lelkesedéssel szorít a csapatért, mint évtizedekkel ezelőtt. Ötven év alatt számtalan mérkőzést, nagy győzelmet és emlékezetes pillanatot élt át a lelátón. Vele beszélgettünk a ZTE-hez fűződő kötődéséről, a régi emlékekről és arról, mit jelent számára ennyi év után is a csapat mellett lenni.
Öt évtizede jár ZTE-meccsekre. Hogyan kezdődött a kosárlabda iránti szerelem?
- Megmondom őszintén, nem a kosárlabdával kezdődött. Én amúgy is mindenevő vagyok a sport terén. A középiskolában kosaraztam és atletizáltam is, de a televízióban is szívesen megnézek bármilyen sportközvetítést. Egy focimérkőzésen voltunk a férjemmel és az akkor még kicsi gyerekeinkkel. Nagyon hideg volt a lelátón, úgyhogy átjöttünk a sportcsarnokba melegedni, ahol éppen egy bajnoki mérkőzést játszottak. Ott és akkor szerettem bele ebbe a csodálatos játékba és persze a Zetébe is.
Ennyi év alatt sok korszakot megélt. Van olyan időszak, amely különösen közel áll a szívéhez?
- Több ilyen korszak is volt. Természetesen mind a négy bajnokcsapatot nagyon szerettem. Különösen kedves az a 90-es évekbeli korszak, amikor itt játszottak a litván fiúk, Lukosius és Lekarauskas. Szívesen emlékszem arra is, amikor a Körmend volt az ellenfél a döntőben, és hazai pályán egyik csapat sem tudott nyerni. Az ötödik meccsre Körmenden került sor, mi akkor a Rákóczi úton laktunk. Késő este hallottam a nagy kiabálást, dudálást, kinyitottam az ablakot, és kiabáltam a férjemnek, hogy bajnokok lettünk. De nagyon emlékezetes a 2010-es bajnoki arany is, amit Pakson szereztünk meg. Nagyon szívesen emlékszem azokra az időkre is, amikor repültek a pénztárgépszalagok meg a konfettik, és a pályát negyedóráig kellett utána takarítani.
Ötven év alatt természetesen nemcsak a játékosok változtak, hanem maga a kosárlabda és a mérkőzések hangulata is. Erzsi néni azonban mindig megtalálta azt, amiért érdemes volt újra és újra kilátogatni a csarnokba.
Rengeteg játékost láthatott az elmúlt öt évtizedben. Kik voltak a kedvencei?
-Rengeteg ilyen játékos van – mosolyodik el. Magyar játékosok közül a Szűcs Józsi, Dobi Tóni, Trepák Zoli, a Gáspár Dávid, Bodrogi Csaba, Bencze Tomi, Kámán Tamás, Mohácsi Máté, Benke Szilárd, Keller Iván. A légiósok közül a litván srácokat, de ki tudom emelni Louis Hinnant, Calvin Watson vagy Ubilla nevét is.
Ennyi idő alatt sok minden megváltozott. Van-e olyan dolog, ami megmaradt?
-Igen, van. A szívemben mindig is ZTE-szurkoló maradtam. A szép pillanatok, sikerek mellett voltak nehéz idők is. Én akkor is ott ültem, amikor a rájátszásban a kiesés elkerüléséért játszottunk. Volt olyan, hogy csak néhányan ültünk a szektorban, de én akkor is kimentem a meccsre.
A ZTE mellett maradni számára soha nem kizárólag a sikerekről szólt. Az igazán fontos kötődés talán éppen akkor mutatkozik meg, amikor nem minden úgy alakul, ahogy szeretnénk.
Mit üzen a mostani fiatal szurkolóknak?
- Először is azt, hogy tanuljuk meg tisztelni a klubot és a játékosokat is, továbbá akkor is tartsanak ki a csapat mellett, ha éppen gyengébb napot fognak is. Amit még el szeretnék mondani, de nem szeretnék senkit megbántani vele. Nekem nagyon bántja a fülemet a meccsen a trágárság, egy-egy játékos vagy játékvezető szidalmazása. Mindenki ember, mindenki hibázik. Próbáljunk meg türelmesebbek, toleránsabbak lenni a másikkal.
Erzsi néni, ki tudna emelni egyetlen pillanatot az elmúlt ötven évből?
- Hogyne. Amikor Pakson bajnokságot nyertünk, és a csapat hazaért, mindenki a szökőkútnál ünnepelt. Én autogramot akartam kérni, de közben valaki hátulról belelökött a vízbe – meséli nevetve –, de így utólag ez is megszépült már.
Mi a véleménye a mostani csapatról?
-Nagyon szeretem őket, nem számít, hogy most a Piros csoportban játszunk. Különösen örülök, hogy sok zalaegerszegi kötődésű játékosunk van, ez egy igazán szerethető csapat. Számomra nem kérdés, hogy ki nyeri meg a bajnokságot.
Erzsi néni, köszönjük a beszélgetést, és kívánunk Önnek még sok-sok egészségben eltöltött bajnoki idényt a lelátón!
2026. szeptember 30. ZTE KK
Megosztás
